logo4

ALIEN 4. - FELTÁMAD A HALÁL

alien A vére savas, a fogsora rugózik, csupasz és gömbölyû feje szem nélkül virít, testébõl undorító nyálka szivárog, emberekbõl táplálkozik és bennük kel ki - mi az? Erre a kérdésre minden 20 éven felüli sci-fi rajongó biztosan (a többi pedig nagy valószínûséggel) tudja a választ : csakis arról az iszonyatos lényrõl lehet szó, akit Ridley Scott és H.R.Giger szabadított a világra, s akinek nevet még máig sem adtunk, csak úgy ismerjük, hogy - IDEGEN.

A rettenetes, állati bestialitású és kiszámíthatatlanul ravasz szörnyszülött a NYOLCADIK UTAS: A HALÁL filmkockáin bukkant fel elõször az ûr mélyérõl, hogy szembesítse az emberiséget azzal, amit H.P.Lovecraft és Edgar Allan Poe már tudott: az univerzum ismeretlen és gonosz, tele olyan borzalmas és idegen titkokkal, amelyeket jobb nem felfedezni. Ridley Scott rendezõ is jól tudta, hogy az ember igazán csak az ismeretlentõl fél, és ezt az ismeretét kiválóan kamatoztatta, amikor elkészítette ezt a klausztrofóbiás, zseniális rémálmot. A nézõ együtt rettegett a Nostromo ûrhajó balsorsú személyzetével, mert õ sem tudta, mi következhet még; mert nem talált semmi ismerõs dolgot, amibe kapaszkodhatott volna ebben az idegen világban; mert a hatalmas ûrjármû kietlen és sötét folyosói, beláthatatlan labirintusai mind a halál lehelletét árasztották. Ripley tiszthelyettes ugyan végül legyõzte az ûrhajóba furakodott halált, de mind tudtuk, milyen kérészéletû és jelentéktelen ez a diadal.

A filmbõl rövid idõn belül a modern sci-fi (és horror) alapmûve lett (Ridley Scott másik remekéhez, a Szárnyas Fejvadászhoz hasonlóan), az idegen pedig annyira sikeresnek bizonyult, hogy szinte minden újabb alkotás az õ megjelenését másolt (A LÉNY, az ÕRÜLT STONE szörnyetege stb.). Azt viszont senki sem gondolta, hogy ezt a klasszikust folytatni lehetne ...

James Cameronnak (aki azóta a bombasikerek biztos szállítójává lépett elõ) azonban volt néhány ötlete. Mivel a meglepetés és az ismeretlenség miatti rettegés a NYOLCADIK UTAS befejezõ képsoraival együtt elszállt, az új találkozást más alapokra kellett helyezni. Cameron remek ötlettel gyors menetû, pergõ, fordulatokkal és izgalmakkal teli akcióeposzt kanyarított a nagy elõd elemeibõl - s ezáltal megmutatta mindenkinek, milyennek kell lennie egy olyan folytatásnak, ami nem másolja le szolgaian a sikeres elõdöt.

Más kérdés, hogy Cameron ezzel az (egyébként tényleg remekbe szabott) alkotással végleg agyoncsapta az idegenek misztikus, rémítõ kisugárzását, és közönséges (bár az átlagnál kicsit rágósabb) ágyúgolyó-töltelékké degradálta õket. Az idegenekbõl szabad préda lett, akit a kamaszok tucatszám lõttek szét a számítógépes játékokban és játéktermi automatákon, netán az asztalok mellett ülve az ALIENS szerepjátékban, s számos középszerû képregény és könyv (több közülük Magyarországon is megjelent) hirdetett szörnyvadászatot. vadászat!

A hatalmas siker természetesen új folytatást szült. David Fincher az elsõ rész borzongató hangulatához akart visszatérni, mikor egy sötét és vigasztalan börtönbolygón szabadította el kissé átpofozott (alacsonyabb és gyorsabb) ALIEN-példányát. Bár Fincher kiválóan ért ahhoz, hogy komor atmoszférát teremtsen (aki még nem látta a HETEDIK címû mestermunkáját, az sürgõsen pótolja!), próbálkozása a jól sikerült fõcímrész után mégis kudarcba fullad. Ennek az az oka, hogy már túlságosan jól ismerjük idegenünket ahhoz, hogy újra igazán rettegjünk tõle; a látvány pedig túl szegényes Cameron gátlástalan pusztítás-orgiája után ahhoz, hogy kárpótoljon minket a hiányzó ötletekért. A nézõk csalódottan állapították meg, hogy Ripley halálával együtt a sorozatnak is vége - nem lehet több bõrt lenyúzni az immár egyre ismerõsebb idegenekrõl ...
Ripley él! Ám Ripley nem nyugodhatott békén holtában. A profitorientált stúdiók tudták, hogy a bõrfejû szörnyek igazi aranybányát jelentenek- és belevágtak a folytatásba. Igen körültekintõen jártak el a siker érdekében: elõször is gondoskodtak róla, hogy a látványosságokra áhítozó mozinézõk is megkapják a magukét; másrészt francia rendezõt kerítettek, akit remélhetõleg nem ferõzött még meg az amerikai szörnyfilmek sablonrengetege; harmadrészt pedig szükségük volt Sigourney Weaverre, aki nélkül - úgy vélték - ALIEN-filmet elképzelni sem lehet. Ehhez persze fel kellett támasztani a jobblétre szenderült Ripley hadnagyot - de hogyan? A forgatókönyvíró végül megtalálta a választ, s egyúttal ez lett az egész film legeredetibb, legbombasztikusabb ötlete ...
Folytatás!